Már nem haragszom, talán a fájdalmam is
kevesebb. Már nem olyan komor és sötét a múlt. Rózsaszínben látok
mindent. A mit tehettem volna, nem feltétlen arra utal ebben az esetben,
hogy önmagam ostorozom. Egyfajta merengés a múltban, felismerem a
hibákat és megbeszélem magammal, hogy legközelebb nem úgy teszem.
Innen már látszik az alagút végén a
fény. Éppen ezért sokan szeretnek ebben a stádiumban, hosszasan
elidőzni. Nem eresztik a múltat. A "vizsgálódás" indokával, még
elidőznek benne egy kicsit. Ebben a nosztalgikus hangulatban, nem lehet a
maga valóságában érzékelni az elmúlt eseményeket. Az idő és az a
bizonyos rózsaszín szemüveg mindent megszépít, csak a jó dolgokat emeli
ki, csak arra emlékezünk.
DE vigyázat, CSALÓKA! Ez nem a jelen,
nem is a jövő felé mutat. Bent rekedtünk a múltban, leültünk
kényelmesen, háttal a jövőnek. Ebben a pozícióban nem látjuk meg a
lehetőségeket. Fejlődésünk megáll, megreked. Csak egy álomvilágban élünk
és lehet, hogy amikor felébredünk, ráeszmélünk, hogy elment mellettünk a
világ.
Ha ebben a helyzetben vagy, ismerd fel
és hagyd magad kirángatni ebből az állapotból. Döntésedet az elején
azért hoztad meg, hogy túllépj ezen is és megérkezz a jövődbe. Ne gátold
önmagad! Ne engedd meg magadnak, hogy saját fejlődésed útjába állj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése