Társadalmunk nyughatatlan kereső
állapotban van. Folyamatosan tanfolyamokra járunk, konferenciákra és
különböző szemináriumokra. Szüntelen keressük életünk változásának az
alapját, a mozgató rugóját. Hajszoljuk a változást, hogy egyre jobban és
fájdalom mentesebben élhessünk. A legújabb trendeket is ismerjük,
kipróbálunk bármit, ami szerintünk hasznos és használható. Lelkesen
belevágunk mindenbe..., aztán..., telnek a hetek..., nincs változás...,
és a lelkesedés alábbhagy, és hirtelen rádöbbenünk, hogy ott vagyunk,
ahol elkezdtük. Bejártunk egy hosszú, esetleg fárasztó utat, de
lehet..., hiába.
Nem változtunk.
De az ember képes változni, valami belső
dolog hív és mozdít újra, és indulunk megint. Könyveket veszünk:
"segíts magadon", "valósítsd meg önmagad", "légy a magad ura", "teremtsd
meg saját valódat" stb. A változáshoz tényleg befelé kell fordulni?
Elszigetelődve ezzel a világtól, magunkra figyelve, önmagunkra számítva,
önmagunkból merítve...? De hogyan merítsünk magunkból, amikor éppen
keressük, mert nekünk sincs?
Honnan vegyük az erőt a változáshoz?
Vagy az, hogy az ember képes változni, csak egy hangzatos, demagóg
szöveg? Feladtuk tényleg...? Vágyunk a változásra, de valójában magunk
sem hisszük el, hogy képesek vagyunk rá...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése